Varga Zsuzsiii;P :
Magas hóban járok,
Megyek hazafele,
Könnyes szemmel nézek
a messzi, sűrű ködbe.
Esik a hó, szinte vihar
tombol a városban,
a hold sem akar
fényleni fenn a magasban.
Sötétség borul az utcákra
lassan ballagok haza.
Néha megállok, s körbenézek
de nem látlak s nagyon félek.
Leültem egy sarokba
s elkezdtem sírni
mindenki mást leszartam
csak neked tudok írni
Miért kellet elmenned?!
Mért nem szeretsz végre?!
Mért mondod h nem kellek?!
Hisz nem ezt mondtad régen!
Aszittem kedvelsz
és elbíztam magam,
elfeledtem mindent
rajtad járt agyam.
Mostmár tudom mit akarsz
nem kell mondanod
látom rajtad nem kell
csak nagy mell s tűsarok
jobb ha feledlek végre
s nem gondolok szépre,
mer nem lesz ebből semmi
csak anyit birok kérni:
Ne legyél bunkó
s ne szivass
még mindig fáj a szó
mit kimondasz.
A barát nem hagy el,
a legnehezebb napokon is segít,
de ha nem vagy vele hanyagol,
s hátba szúr vagy mást kerít.
Az a nap mikor találkoztunk
az volt a tökély
veled lenni felemelő és csodálatos
élmény.
Este van félek
s reszketek
magányosan ballagok
s nézem az eget
találkozom veled
s már nem is félek
a reszketés is elmúlik
ha csak látlak téged.
Felkelőben a nap
aranyban úszik az ég,
mi még mindig nézzük egymást,
s megüti arcodat a fény.
Most te reszketsz és félsz,
félsz hogy elmegyek,
s nem látsz soha többé,
mert elfeledsz.
Jó lene meghalni
minden rosszat itt hagyni
örömöm már nincs semmiben
rosszat látok mindenben
itt állok a párkányon
szememet lassan becsukom,
ugrani próbálok de nem megy
mert van egy ok amiért élek..
te vagy az az ok
miattad nem ugrok
ha te nem lennél
már rég halott lennék.
Miattad élek s szenvedek,
miattad nyitom ki szememet,
te vagy kiben megbízom,
s kinek minden gondom elmondom.
Miattad kelek naponta,
miattad megyek suliba
örülök hogy vagy nekem,
és fogod mindig két kezem.^^
Hétfőn szeretlek
Kedden szakitassz
Szerdán szenvedek
Csütörtökön bunkó vagy
Pénteken feledlek
Szombaton csak élek
Vasárnap rájövök hogy nélküled nem élet az élet.
A lány szakitott,
de szerette
A fiú nyafogott
s feledte.
A lány rádöbbent
mit tett
Kidobta kit
szeretett.
Hiába kéri
hiába könyörög
a fiunak nem kell
az érzés már örök.
A lány nem tudta fölfogni
vége lett hiába már sírni
Összeomlott érzelmileg,
Kérlek fogadj visza
igérem nem lesz ilyen,
az elmém már tiszta.
A remény már halvány,
hisz van már csaja
sokat sírtam némán,
kérlek Fogadj Vissza.
Fiura várni hülyeség és puszta időpocsékolás
Hisz ő hagy ott leghamarabb mikor még benned és a láng
Úgy dob el mint egy elhasznál cigit
még égve és elhasználva végig
A lány többé nem tud szeretni
hiszen kihasználta bizalmát mindenki
egyszer sírva ment haza
és láccot a csalódotság rajta..
még piros volt a szeme mikor megkérdezte
s gyakran pislogott reménykedve
Volt e itt egy fiú ki engem keres
s tiszta szívéböl szeret
jött e levél töle
ha igen ide vele
jött egy levél de csak egy szó állt rajta
a lány befutott a szobájába sírva
ne gondolj jóra és szépre
ugyanis a levélben az állt hogy VÉGE.:(
Kinéztem az ablakon
téged látlak sírva
ketedben egy papírlapon
talán egy kis firka
öt méterel tovább
egy lányt látok némán
téged néz mint szörnyeteget
de belül mégis szeret.
Van egy kis ribi
akit nem tudok leállitani
kiverném a fogait
de mindig valaki megállit
ha egyszer elkapom
élni hagyni nem fogom
megbánya h kötözködött
ha majd sírva vért köhög.
Ülök egy sarokban
nézem a fotókat
s jönnek az emlékek
viharozva elmémet.
Emlékszem még szerettél
szeretve ölelvél
igaz volt szavad
mit csak kiejtettél
De megcsaltál s itthagytál
a semmi közepén állok
nem tudom mit talán
meghalni vágyok.